| Emlékek
Nem tudom, miért hiányzol,
Emléked kísért a homályából.
Mint édes, kínzó, rémképek,
Elragadnak engem az emlékek.
Látom tekintetted tüzét,
Amivel félelmemet elűznéd.
Elűznéd, ami engem bánt.
Nélküled az élet fáj.
Sírva, zokogva rettegek,
Félek, hogy újra elvesztelek.
Hiányzol, mint eső aszályban.
Egy csepp élet a halálban. | |