Az otthonomról

Egy igazi betondzsungelben lakom. Egyszerűen fantasztikus érzés, mikor kiállsz az erkélyre, alattad pedig mozog a táj. Na jó igazából csak az emberek, de azok nálunk már a táj részének számítanak. A külvárosban lakom, mégis elég forgalmas helyen. Van itt minden... :) piac, posta, bevásárlóközpont, metró... bárhova eljustz 5 perc alatt! Persze itt is vannak nemkívánatos személyek, de rajtuk jobb keresztülnézni. Ami még nagyon klassz ebben, hogy soha nem vagy egyedül. Valaki mindig sír, van aki nevet, van aki ordibál, és ban aki bömbölteti a zenét, hogy nem hallod a sajátod, úgyhogy rendes kis csatározásokat lehet csapni :) Tele van a környé kisgyerekekkel, akik mindig a Spar előtt játszanak a műanyag motorjaikon, és a krétáikkal összefirkálják az utcát, és vannak nagy gyerekek, akik gördeszkán és BMX-en száguldanak végig a parkolókon, különböző mutatványok bemutatása közben. Ezek a fiúk. A lányok fagyizva sétálnak végig a domb alján, és vagy nézik a srácok őrült mutatványait, vagy leülnek egy árnyékos fa alá, hogy kibeszéljék az aznap történteket. A park majdnem mindig tele kutyákkal, és bringázó kiskölykökkel. Olyan mint az igazi forgalomban, talán ezért is nevezték el Kresz-parknak. Boltok köpésnyire innen, ha le kell szaladni a vasárnapi ebédhez, már ismerősként lehet köszönni az eladóknak.

Akárki akármit is mond, jó hely ez, és hogy Zolit idézzem:

Kispest powwaaaa! :))