Hip-Hop az én szememmel

A hip-hop nekem nem egy egyszerű zenei irányzat. Nekem ez egy életstílus. A hip-hop az egyediség, az valami más, valami újszerű ami nincs mindenkinek. Nem az „átlagos” hip-hopperekről beszélek, hanem a különlegesekről, akik érzik, hogy tartanak valami felé, akik átlépnek a gondjaik felett, és akik mindig biztosak abban, hogy jó amit tesznek. Valódi emberek érzésekkel, és tele élettel. Engem ez a zene mindig jó kedvre derít, de van amikor a szövegek komolyan elgondolkodtatnak. Erre felszabadultan tudok táncolni, a hip-hop pedig nem rap, tehát énekelni is lehet. Öltözködési szempontból is közel áll hozzám, bár inkább a fiúk tudják kifejezni a ruháikkal, hogy rapperek, hip-hopperek, de higgyétek el, én folyamatosan próbálkozom! :) Megvan a véleményem azokról a rapperekről, akik drogokba és hasonló szemét dolgokba menekültek, de ha szeretem a zenéjüket, egy kicsit őket is bírnom kell, hiszen a lényüknek ha egy apró része is de a zenéjükben benn van. Azt mondják, hogy a rock örök, és elpusztíthatatlan. Számomra a hip-hop is az. Ha belegondolok, azt hiszem ez az egyik legőszintébb zenei stílus, mert mindig igazat mondanak benne. A halálról, a drogokról, az élet fontossárgáról. Na meg a partyzásról;)