R�m�lomm� v�lt t�nd�rmese

�lmodtam egyszer egy t�nd�rmes�t,
Melyben a fi� szerette kedves�t.
A l�ny boldog volt �s mindent odaadott,
S szent�l hitte,hogy cser�be �szinte szerelmet kapott.
A mese eleje k�nny� volt �s �des,
Folytat�sa pedig szerelmes,sz�nes.
Teltek-m�ltak a napok �s a hetek,
A l�ny azt hitte mindketten szerelmesek.
Csod�lta a fi�t,felt�tel n�lk�l szerette,
Ak�r meg is halt volna �rte.
�gy l�tta,ezt a fi� viszonozza,
Tal�n ez�rt is volt annyira bel�bolondulva.
Azt gondolta v�gre megkapott mindent,amire v�gyott,
Szerelmet,t�r�d�st �s boldogs�got.
A fi� ek�zben bel�l tipr�dott,
Mert titkon m�s dolgok ut�n v�gy�dott.
�rt�kelte,tisztelte a l�nyt �s megpr�b�lta szeretni,
De hamar r�j�tt a szerelmet nem lehet er�ltetni.
Megtett mindent,hogy a l�tszatot �ltesse,
Tudta a szerelmet meg�rdemli kedvese.
Egy este viszont r�j�tt,ez �gy nem mehet,ennek v�ge,
Vallott a l�nynak,s t�bb� nem n�zett annak csillog� szem�be.
Nem volt rossz ember a fi�,csup�n csak f�rfi,
Ki a kalandot,a v�ltoz�st keresi.
Meggondolatlan volt ez igaz,
B�r ez a l�nynak sov�ny vigasz.
Szerelm�nek r�zs�ja elhervadt,szirmai lehulltak,
A l�ng kialudt,a ny�r eml�kei megs�rgultak.
�gy �rezte,�sszeesk�d�tt ellene a vil�g,
R�j�tt �lma nem m�s,csak haszontalans�g.
Zokogott a l�ny,forgott k�r�l�tte minden,
�gy m�lt el egy nem l�tez� szerelem.
A l�ny megt�rt,elillant a hite,
R�m�lomm� v�lt a t�nd�rmese...