| Rmlomm vlt tndrmese
lmodtam egyszer egy tndrmest,
Melyben a fi szerette kedvest.
A lny boldog volt s mindent odaadott,
S szentl hitte,hogy cserbe szinte szerelmet kapott.
A mese eleje knny volt s des,
Folytatsa pedig szerelmes,sznes.
Teltek-mltak a napok s a hetek,
A lny azt hitte mindketten szerelmesek.
Csodlta a fit,felttel nlkl szerette,
Akr meg is halt volna rte.
gy ltta,ezt a fi viszonozza,
Taln ezrt is volt annyira belbolondulva.
Azt gondolta vgre megkapott mindent,amire vgyott,
Szerelmet,trdst s boldogsgot.
A fi ekzben bell tiprdott,
Mert titkon ms dolgok utn vgydott.
rtkelte,tisztelte a lnyt s megprblta szeretni,
De hamar rjtt a szerelmet nem lehet erltetni.
Megtett mindent,hogy a ltszatot ltesse,
Tudta a szerelmet megrdemli kedvese.
Egy este viszont rjtt,ez gy nem mehet,ennek vge,
Vallott a lnynak,s tbb nem nzett annak csillog szembe.
Nem volt rossz ember a fi,csupn csak frfi,
Ki a kalandot,a vltozst keresi.
Meggondolatlan volt ez igaz,
Br ez a lnynak sovny vigasz.
Szerelmnek rzsja elhervadt,szirmai lehulltak,
A lng kialudt,a nyr emlkei megsrgultak.
gy rezte,sszeeskdtt ellene a vilg,
Rjtt lma nem ms,csak haszontalansg.
Zokogott a lny,forgott krltte minden,
gy mlt el egy nem ltez szerelem.
A lny megtrt,elillant a hite,
Rmlomm vlt a tndrmese...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
